Bábszínházunk A farkas és a hét kecskegida című előadás bemutatójára készül, melyet Kuthy Ágnes 2008 februárjában egyszer már megrendezett a Vojtina színpadán. Papp Melinda, egykori „vojtinás” a készülő előadás kapcsán interjút készített akkoriban a rendezővel. Ebből idézünk most.

Milyen viszonyban állsz a mesékkel? Van-e kedvenced?

Egész életemben mesék között éltem. Soha nem éreztem azt, hogy kinőttem volna a mesevilágból. Ha kamaszként beteg voltam, meséket olvastam, hogy meggyógyuljak. A „Ki mit tud?”-okra mesékkel készültem. Az Óvónőképző Szakközépiskola elvégzése után mese- és irodalomközpontú csoportot vezettem. Szóval nem véletlen, hogy a bábszínházban kötöttem ki. Kedvenc mesém? A hangulatomtól függ…

Miért választottad épp a farkas és a hét kecskegida történetét?

Ebben a mesében, amit szinte minden gyerek ismer, az idegentől való félelemről, az egyedül maradás miatt érzett szorongásról van szó, s ezek az érzések mélyen élnek a gyerekekben is. Amit nem ismerünk, attól félünk, vagy nem fogadjuk el a létezését. Ha megismerjük, akkor már le is tudjuk győzni.

Az ismert Grimm-meséhez képest (a hét kecskegida mamája elmegy otthonról, a farkas különféle cselekkel be akar jutni a gidákhoz, hogy megegye őket, s ez sikerül is neki, ám a végén pórul jár) mennyiben más a színpadra kerülő változat?

Kolozsi Angélával, a szöveg írójával együtt adtunk nevet és jellemvonásokat a mese szereplőinek. A hét kisgida közül kiemeltünk egyet, Kázmért. Ő az, aki nem hisz a farkas létezésében, sőt, szemtelenül kineveti aggódó édesanyját. Így kellőképpen megbűnhődik, amikor a Farkas második megjelenésekor egy testvére sem hisz neki.

Kázmérnak – a „középső gyerekekhez” hasonlóan – minden testvérével van valami nézeteltérése. Nagyon szeretne megfelelni anyának, ki akar törni a „rossz gyerek” - skatulyából, de kitörési kísérletei után még rosszabbnak látják a családtagjai. Az Anya nélkül végigélt nehéz nap után kiderül, hogy ő valójában egy érzékeny, okos gyerek, aki – bár ha nehezen érteti is meg magát a többiekkel – egyedül képes segíteni testvérein.

A Te mesehőseid ember-gyerekszerűen kerülnek emberi helyzetekbe: a legidősebb testvér iskolai dolgozatra készül, a kicsik rosszalkodnak, Anya mos, főz, takarít, boltba megy, egy gyanús idegen becsönget a gyerekekhez. Miért alakult így a történet?

A Grimm-mesék nagyon kedvesek, de néha kissé rövidek és felületesek. Példa erre egy másik Grimm- meséből készült előadásom, aminek a színpadra állításakor egy hónapig küszködtünk azzal, hogy kitaláljuk, miért nem eszi meg a farkas ott helyben Piroskát, és miért nem azután megy a nagymamához. Erre nem kapunk pontos választ Grimméktől.

Ahhoz, hogy egy 5 perces mesét egy órás előadásként színre vigyünk, pontos szituációkra és konfliktusra van szükség. Ehhez olyan élethelyzeteket kerestünk, amelyek a gyerekek számára ismerősek, amit ők is nap, mint nap átélhetnek, amikkel kapcsolatban kérdéseket tehetnek fel maguknak és szüleiknek, és amikre a mese által választ is kaphatnak.

Ehhez az elképzeléshez milyen bábokat, díszleteket, hangulatot álmodtál?

Az előadásban nem bábként kelnek életre a mese szereplői, hanem jelmezes-maszkos emberi alakként (tervező: Fodor Viola). Azt szeretném, hogy a szöveg zeneisége, a zenei világ (zeneszerző: Darvas Benedek), a tér- és fényhatások, a tánc, a mozgás, az akrobatika (koreográfus: Fosztó András), a zsonglőrködés egyformán fontos szerepet kapjon a játék során. A formalista, vizuális színház áll hozzám a legközelebb, ahol a fénynek dramaturgiai szerepe van, a színész mozgása alkalmas a lelkiállapotok testi kifejezésére, s ahol a szövegmondás pontos és zenei. A Berlinben látott előadások, illetve az ottani főiskolán tanultak hatására engem azok az előadások vonzanak, ahol komplex, teljes színházi megvalósulás történik, ahol a tértervezéstől a színész és báb kölcsönhatásáig mindenről egyenrangú alkotóelemként szólhatunk.

Kuthy Ági levelezőtársa és tollnoka: Papp Melinda

Forrás: Vojtina Bábszínház