Miklós - napi hagyományok

December 6-án ellenőrizzük a csizmáinkat, hiszen – jó esetben – a kedves, nagyszakállú Télapó finomságokkal és apróságokkal halmoz el bennünket.
Magyarország egyes vidékein azért nem érik be ennyivel.
Állítólag eleve szeretetteljes indíttatás helyett a fiatalokban rejlő életerő tiszteletéből fakadóan kezdtek el ajándékozni is… Jó tudni!
Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd az ajándékosztást a fiúgyermekek számára december 6-ára, Szent Miklós halálának évfordulójára, a lány gyermekek számára pedig december 13-ára, Szent Luca napjára helyezték át.
A gyermekek megajándékozásának  eredetileg nem sok köze volt a szeretet kifejezéséhez, sokkal inkább a bennük rejlő fiatal életerő tiszteletéhez.
Mikulás napja szép lassacskán kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból.
A népszokások között sokféle Mikulás-kép él, néhányuk a mai napig.
Hozzánk Ausztriából érkezett a hagyomány a 19. században.Először a városi polgárokhoz, majd a vidéki értelmiséghez jutott el, végül pedig a parasztsághoz is.
Tudtad, hogy korábban piros köpenyt, fehér süveget viselt, pásztorbottal járt a Mikulás, és később nyugati mintára lett kabátja és öve?
A Budai hegység néhány falujában a Mikulás ördögálarcot viselt.
A kifejezetten elrettentő alakról nem a jóindulatú, kedves öreg bácsi jutott a gyerekek eszébe…
A Dunántúl egyes vidékein úgynevezett láncos Miklósok járkáltak.
A láncok szerepe az volt, hogy a derekukra kötötték, és ahogy járkáltak, a csörgés elűzte a rövidülő nappalok iránti félelmet.
(Állítólag Csepreg városában a szokást betiltották, mert megijesztette a nőket és a gyerekeket)
Bács-Kiskun megyében az asszonyok öltöztek be Mikulásnak: felvettek egy bundát, kibontották hajukat és két tollseprűt erősítettek a kucsmájukra.
Csilizradványon a férfiak harisnyával a fejükön, kenderkócból készült szakállal, maskarában kopogtak csörgősbottal a padlón, bízva benne, hogy elkergetik a betegségeket és a gondokat.
Csallóköz és Mátyusföld hagyománya a Miklós napi tréfás gyóntatás: fiatal fiúk püspöknek vagy kántornak öltöztek, és megpróbálták kideríteni a fiatal lányok gyóntatásakor, hogy van-e szeretőjük.
Ha nem válaszoltak, kinn az udvaron megcsipkedték őket.
Ide kötődik a Miklós napi alakoskodás: a gyerekek megimádkoztatása, vizsgáztatása, büntetése és jutalmazása volt a cél.
Miklós napi fonalvizsga:
A leányos házakban megvizsgálták a fonalakat, és amelyik lány november első napjától kezdve nem tudott minden héten fonott fonalat felmutatni, hamuval megtömött zacskókkal ütögették…
Baranyában valamint a bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ha „Miklós megrázta a szakállát”, akkor jön a havazás, illetve a Miklós napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.
A Fejér megyei Nagykarácsonyban az 1990-es évek közepén Mikulásházat állítottak fel, itt a gyerekek személyesen adhatják le listájukat a Mikulásnak, aki németül, angolul és oroszul is beszél, e-maileket, sms-eket és telefonhívásokat is fogad…
Mikulás napi hagyományok
Szent Miklós kultuszát Németországba a 10. században hozták magukkal kereskedők.
A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg a szentről.Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst.
Később ezt a szerepet a felnőttek vették át.
Ebből alakult ki aztán a szokás, hogy az ünnepnap előestéjén Szent Miklós házról házra jár, és vizsgáztatja, dicséri, ajándékokkal halmozza el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyíti, megbünteti őket.
Népszokások, néphagyományok
Ezt az utóbbi feladatot az idő múlásával átvette a Mikulást kísérő alak, akit leggyakrabban Knecht Ruprecht névvel illetnek, de a Schwarzer Peter, Großteufel, Hanstrapp, Pelzmärtl, Hans Muff, Krampusz, Klaubauf elnevezések is gyakoriak.  Ruprecht egy igazán ijesztő, durva lény: testét bozontos szőr fedi, arcát ördögmaszk takarja, lábán nehéz csizmát visel, kezében virgácsot tart.
A néphit szerint a rossz gyerekeket zsákba dugja, és elviszi magával.
Igazi érdekesség viszont, hogy egyes régiókban, például Szászországban Ruprecht nem kellemetlen fickóként él a köztudatban, hanem ő maga a karácsonyi ajándékok hozója.
A Mikulás és Knecht Ruprecht tulajdonképpen a jó és a rossz hatalmat testesítik meg.
Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget.
A 16. században egyházi rendelkezésre az Úr születésének napja, a szenteste vált ajándékozó nappá, és az újszülött kis Jézus lett az ajándékok hozója, Szent Miklós pedig az óta csak kis ajándékokkal lepheti meg a gyerekeket.
Az ajándékok elsősorban az ősz adományai voltak: alma, dió, szelídgesztenye, szárított szilva.
Később ezek mellett megjelent a körtés gyümölcskenyér (Kletzenbrot), a fűszeres sütemény (Spekulatius), és a Szent Miklóst ábrázoló édes vagy mézes tésztájú kalácsok.
A virgács a középkorban a szófogadatlan gyerekek fenyítőeszköze volt, bár egy ősi pogány szokás szerint a vessző ütése szerencsehozó jelként élt.
Az alma, sőt a mostanság oly kedves narancs és mandarin is tipikus Mikulás ajándéknak számít, ezek ugyanis azokat az aranygömböket szimbolizálják, melyeket Miklós a legenda szerint három szegény eladó sorban lévő lánynak adott.
A mai németajkú országokban számos Mikulás-szokás él még.
Sok helyen rendeznek Mikulás nap estéjén felvonulásokat.
Svájcban egy hatalmas, belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon fehér ruhákba öltözött fiatalok.
Berchtesgarden vidékén a szentet állatmaszkot viselő szalmába burkolt alakok kísérik, nagy zajkeltés közepette. Pelch-ben (Svájc) a kapucnis, szakállas égi követ egy lovas hintóval áll elő, és onnan ajándékozza meg a gyerekeket, majd a sok néző mulattatására egy idősebb fiút a zsákjába dug, aki aztán vigyorogva kukucskál ki belőle.
A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény. Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást.
A szobák egyik legismertebb Mikulás napi dísze a vázába állított, édességekkel feldíszített virgács, de az ünnepnapra készített mézeskalács-házikó is igen kedvelt dísz.
A német gyerekek az ünnep előestéjén, december 5-én állítják ki az ablakba, vagy az ajtó elé cipőiket, csizmáikat, vagy a mostanság divatba jött zsákokat, kosarakat, tányérokat, hajókat, hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli.
A hosszú, fehér szakállú Mikulás leggyakrabban piros püspökpalástot és mitrát (püspöksüveg) visel.
Korábban a piros ruha mellett a kék, a lila, a zöld és az aranyszínű is szokványos volt.