A fűszernövények ősidők óta fontos elemei az ember étkezésének. Ezeknek a növényeknek valamelyik része (magja, virága, termése, leveles hajtása, hagymája, gyökere) tette ízletesebbé, illatosabbá,zamatosabbá, kívánatosabbá már az ősember által elejtett vad és a kihalászott vízi állat húsát, a mezőkön, réteken és erdőkben összegyűjtött étkeket.
A fűszerek már a klasszikus, római irodalomban is helyet kaptak: időszámításunk előtt 100 évvel Cato részletesen beszámol az ánizs, a kapor, a koriander és a kakukkfű termesztésével kapcsolatos tudnivalókról és Ázsiából, Észak-Afrikából már a középkorban sokféle, igen drága „fűszerszám” került az európai országok előkelőségeinek az asztalára. A köznép viszont a természetben talált értékes fűszernövényeket gyűjtötte be és használta fel étkeinek elkészítéséhez. 
Ennek ellenére egyes fűszerek még sokáig luxusszámba mentek. A második világháború utáni években szinte teljesen kiveszett a fűszerkultúra, a vendéglátó üzemek szinte csak három fűszert ismertek: a sót, a borsot és a paprikát, de az utóbbi fél évszázadban ismét felvirágzott a hazai termésű fűszerek használata, igaz, hogy egyidejűleg sokféle import-fűszer (bors, citrom, kömény, szegfűszeg, babérlevél, chili, curry) is forgalomba került. 
És ennek ellenére a többség még mindig abban a tévhitben él, hogy a fűszerek semmivel sem járulnak hozzá életünkhöz azon túl, hogy megízesítik az ételeinket. Pedig ez óriási tévedés: legalábbis ezt mondják a táplálkozási szakértők, akik nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy az évezredek óta ismert – sőt sok országban elismert – fűszernövények bizony nemcsak a főzésben, de az egészségünk megőrzésében is komoly szolgálatot tesznek.
Vegyük például Indiát, ahol még most is nagyon erős a fűszerkultúra: egy ideje az országban egyre többen hódolnak az úgynevezett „nyugati diétának”, vagyis egyre többen eszik a zsíros, egészségtelen ételeket.
Ezzel párhuzamosan nőni kezdett a szívbetegek és az elhízással kapcsolatos problémák száma, amit az ottani szakértők egyértelműen a fűszermentes ételek számlájára írtak, mondván: akik egészségtelenül (fűszermentesen) étkeznek, elvesztették a védettséget, amit ezek a növények okoznak.
És akkor lássuk most azt az öt – a világon mindenhol – népszerű növényt, aminek kiemelkedő a jótékony hatása.
A chiliről tudjuk, hogy csíp, és hogy fantasztikusan jó párost alkot a csokoládéval, azt viszont már kevésbé, hogy segíthet felgyorsítani az anyagcserét. Egyrészről. Másrészről csillapítja az éhséget, és felgyorsítja az agyban zajló kémiai folyamatokat is, ráadásul kiképzi a gyomrot a különféle bacilusok ellen. Ami azt illeti, igazi nehézfiú.
Ellentétben a gyömbérrel, ami nem agresszivitásával, hanem épphogy gyengédségével tesz jó szolgálatot. A fűszer ugyanis nyugtatja a gyomrot, csillapítja a hányingert, különösen műtétek és kemoterápiás kezelések után. Emellett tele van olyan anyagokkal, amik hatékonyak a gyulladások ellen, és remek izomláz ellen is például.
A fahéj a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek hasznos, hiszen stabilizálja a vércukorszintet, a sáfrány – teába vagy rizsbe szórva – remek kedélyjavító, míg a petrezselyem az erre vonatkozó vizsgálatok szerint hatékony védelmet nyújt a mellrák kialakulása ellen.
A fűszernövények ősidők óta fontos elemei az ember étkezésének. Ezeknek a növényeknek valamelyik része (magja, virága, termése, leveles hajtása, hagymája, gyökere) tette ízletesebbé, illatosabbá,zamatosabbá, kívánatosabbá már az ősember által elejtett vad és a kihalászott vízi állat húsát, a mezőkön, réteken és erdőkben összegyűjtött étkeket.
A fűszerek már a klasszikus, római irodalomban is helyet kaptak: időszámításunk előtt 100 évvel Cato részletesen beszámol az ánizs, a kapor, a koriander és a kakukkfű termesztésével kapcsolatos tudnivalókról és Ázsiából, Észak-Afrikából már a középkorban sokféle, igen drága „fűszerszám” került az európai országok előkelőségeinek az asztalára. A köznép viszont a természetben talált értékes fűszernövényeket gyűjtötte be és használta fel étkeinek elkészítéséhez.
Ennek ellenére egyes fűszerek még sokáig luxusszámba mentek. A második világháború utáni években szinte teljesen kiveszett a fűszerkultúra, a vendéglátó üzemek szinte csak három fűszert ismertek: a sót, a borsot és a paprikát, de az utóbbi fél évszázadban ismét felvirágzott a hazai termésű fűszerek használata, igaz, hogy egyidejűleg sokféle import-fűszer (bors, citrom, kömény, szegfűszeg, babérlevél, chili, curry) is forgalomba került.
És ennek ellenére a többség még mindig abban a tévhitben él, hogy a fűszerek semmivel sem járulnak hozzá életünkhöz azon túl, hogy megízesítik az ételeinket. Pedig ez óriási tévedés: legalábbis ezt mondják a táplálkozási szakértők, akik nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy az évezredek óta ismert – sőt sok országban elismert – fűszernövények bizony nemcsak a főzésben, de az egészségünk megőrzésében is komoly szolgálatot tesznek.
Vegyük például Indiát, ahol még most is nagyon erős a fűszerkultúra: egy ideje az országban egyre többen hódolnak az úgynevezett „nyugati diétának”, vagyis egyre többen eszik a zsíros, egészségtelen ételeket.
Ezzel párhuzamosan nőni kezdett a szívbetegek és az elhízással kapcsolatos problémák száma, amit az ottani szakértők egyértelműen a fűszermentes ételek számlájára írtak, mondván: akik egészségtelenül (fűszermentesen) étkeznek, elvesztették a védettséget, amit ezek a növények okoznak.
És akkor lássuk most azt az öt – a világon mindenhol – népszerű növényt, aminek kiemelkedő a jótékony hatása.
A chiliről tudjuk, hogy csíp, és hogy fantasztikusan jó párost alkot a csokoládéval, azt viszont már kevésbé, hogy segíthet felgyorsítani az anyagcserét. Egyrészről. Másrészről csillapítja az éhséget, és felgyorsítja az agyban zajló kémiai folyamatokat is, ráadásul kiképzi a gyomrot a különféle bacilusok ellen. Ami azt illeti, igazi nehézfiú.
Ellentétben a gyömbérrel, ami nem agresszivitásával, hanem épphogy gyengédségével tesz jó szolgálatot. A fűszer ugyanis nyugtatja a gyomrot, csillapítja a hányingert, különösen műtétek és kemoterápiás kezelések után. Emellett tele van olyan anyagokkal, amik hatékonyak a gyulladások ellen, és remek izomláz ellen is például.
A fahéj a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek hasznos, hiszen stabilizálja a vércukorszintet, a sáfrány – teába vagy rizsbe szórva – remek kedélyjavító, míg a petrezselyem az erre vonatkozó vizsgálatok szerint hatékony védelmet nyújt a mellrák kialakulása ellen.
