Nem a pénzzel van baj, hanem az emberek pénzhez való viszonyával. Míg a kezdetekkor még volt mögötte ezüst- vagy aranyfedezet, ma már belső érték nélküli papírdarab, amire mindenféle számot, szöveget és ismert ember vagy hely képét nyomtatják színesben.

Ennek a kis fecninek lenne akkora ereje, hogy utálják, öljék egymást érte az emberek? Ez képes összeveszíteni családtagokat az elhunyt gazdag rokon koporsója fölött?
Á, dehogy! Az emberi tudattalanság: a félelem, a kapzsiság, az irigység a meghatározó.
Bár van némi közgazdasági tapasztalatom, ilyen jellegű középiskolába jártam, még nem hallottam a pénz alábbi felosztásáról: kompetitív, kooperatív és spirituális.
Az újszülöttnek minden vicc új - mondhatják azok, akiknek ez nem újdonság. Engem boldoggá tesz, hogy negyven fölött új információkhoz jutok.
Hogy mi is ez a kompetitív pénz? Az, amelyért a világban és szűkebb pátriánkban is „ölik egymást" az emberek. Versenyezzünk a léért, ki tud begyűjteni többet?
A kooperatív pénz fogalma mögött értelemszerűen az együttműködéssel megszerzett bevétel rejlik. Vagyis képesek is-is-ben gondolkodni. Nekem is jut, és neked is. Nekem a legjobb példa erre a Fair Trade, amelyet magyarul méltányos kereskedelemnek fordítanak. A Fair Trade mozgalomnak az a fő célja, hogy a termelők méltányos árat és biztos jövedelmet kapjanak az áruikért.
A spirituális pénz pedig valahogy így jön létre: az egyik ember képes önzetlenül segíteni a másiknak. Valójában úgy szolgálja embertársait, hogy közben nem mond le a világi javakról sem.
Teréz anya életrajzában olvastam: amikor az elesettek támogatásához szükségük volt újabb épületre, de pénzük nem volt rá, találkozott egy addig ismeretlen, önzetlen támogatóval, aki megajándékozta fölöslegessé vált ingatlanjával a nővéreket.

Tudom, az altruizmusnak ezen formája sok ember számára hihetetlen, de igaz...

forrás:
http://www.delmagyar.hu/blog/egyenes_ut/a_no_a_penz_es_a_spiritualitas/6...