Tudjuk már, hogy az igazi boldogságot úgy tapasztalhatjuk meg, ha másokat boldoggá tudunk tenni.
Ebből fakad az a hozzáállás, hogy nem kivenni, kapni, hanem bevinni, adni akarunk valamit a közösségnek.

A negyvenhatodik alkalommal megrendezett színpompás forgatag idén több újdonsággal, különlegességgel gyarapítja a virágkarneválok történetének már most is páratlan statisztikáját.

“Hiszek a magyar ősregékben, egy ezredévnek erejében, hiszem létünknek szent csodáit, s titkon vezérlő csillagát, hiszem, hogy örökünk e Föld itt.”

Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvében (Bolen, 1997) olvashatunk a nők egyfajta megközelítéséről:

Bolen jungiánus pszichoterapeuta, aki több évtized terápiás tapasztalatából új elméletet alkotott, melyben felhasználja a jungiánusok görög istenekről, mint archetípusokról szóló gondolatait. Elgondolása szerint a görög istennők prototipikusan jellegzetes viselkedés- és viszonyulásmintákat hordoznak. Mi szerep-prototípusnak tekintjük őket, amelyek különböző arányban keveredve minden nőben megnyilvánulnak. Az istennő-típusok az előző részben tárgyalt szerepeket továbbiakkal gazdagítják, és újabb nézőpontokkal árnyalják. Vizsgálódásainkban ezeket az archetípusokat próbáltuk fellelni a körülöttünk élő, különböző korú, foglalkozású és családi állapotú nőkben.*

Thomas Friedman, a New York Times rovatvezetője, a közelmúltban azt írta, Amerika legfőbb ereje abban rejlik, hogy képes vonzani, fejleszteni és szabadjára engedni a kreatív tehetséget. Azt vetette fel, hogy Amerikának ahhoz, hogy kilábaljon a recesszióból és erősebb legyen, mint valaha, több Steve Jobs-ra van szüksége.

A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk. A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához! “Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.”
- Wass Albert -