Sikeresen fejeződött be az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóalj bázisán létrehozott zászlóalj harccsoport (ZHCS) bakonyi kihelyezése, amely a CREVAL (Combat Readiness Evaluation) megmérettetéssel ért véget. Magyarország NATO vállalásainak egyik legfontosabb alappillére az a két ZHCS, amelyek közül az első (5/62. lövészzászlóalj) tavaly ősszel ismét megvédte a „Harcra kész” (Combat Ready) minősítését. Három év elteltével most a 39-eseken volt a sor, akik szintén sikeresen védték meg három évvel korábbi címüket.
A felkészülés a gyakorlatra már tavaly novemberben megkezdődött a hajdúhadházi Vay Ádám Kiképzőbázison. A Bakonyba történő átcsoportosítás áprilisi kezdetéig a 39-esek század szintig végrehajtották az alegységek összekovácsolását, valamint a kötelezően előírt megelőző egyéni- és kötelék lőgyakorlatokat. Megtörtént a CIMIC, a légvédelmi, a műszaki és a vegyivédelmi modulok integrálása, valamint a tevékenységi rendek egységesítése.
Az MH Bakony Harckiképző Központ (BHK) Hajmáskér – Veszprém - Újdörögd térségében elhelyezkedő kiképzési bázisain az első három hét a speciális és a magasabb szintű kiképzésekkel telt. A 39-esek 
gyakorlataira gazdaságossági és logikai okokból is egy sor egyéb gyakorlat került „felfűzésre”. Összesen mintegy másfél ezer katonát és több száz technikai eszközt mozgatott meg az MH idei legnagyobb kiképzési rendezvénye. Sor került a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj „Rejtett Portya” szakfelkészítésére, a dandár harctámogató elemeinek lövészeteire „Bocskai Tüze” néven, valamint az MH kiképzési rendszerét megújítani kívánó „Harcos Program” kísérleti projektjére, a „Gyalogos tanfolyamra” is. A felderítők gyakorlatán az elmúlt évek nemzetközi együttműködésének eredményeként francia vendégek is részt vettek. A tucatnyi külföldi ejtőernyős nemcsak a csapatfelderítők és a mélységi felderítők több napos feladatain vett részt, de közös ejtőernyős ugrásokra és helikopter fedélzeti lövészetekre is sor került. Szintén a felderítők gyakorlatához köthető, hogy több mint tíz év után ismét hegyi lőgyakorlatot hajtottak végre magyar katonák hazai lőtéren. Az ideiglenes hegyi lőteret mobil lőtérkészlet felhasználásával rendezték be a Mórocz-tető oldalában. A régi „képesség” felújítása nagyrészt a BHK szakembereinek közreműködésének volt köszönhető.
Lehetőség nyílt a 39-esek századai mellett a 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóalj manőverszázadának éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatára is. A 39-esek egyik százada ellenőrző foglalkozásának éles mozzanatát eredményes – külső szemlélő számára pedig látványos - éjszakai lövészet formájában hajtotta végre, amelyet Hende Csaba honvédelmi miniszter is megtekintett. Az 5/3. lövészzászlóalj említett manőverszázada volt a házigazdája a magyar–szerb szakaszszintű cserekiképzésének is, amelynek során Újdörögdön, a „romvárosban” gyakorlatoztak együtt a szerb és magyar katonák.
Az igazi csúcspontot mégis a 39-esek CREVAL-ja jelentette. Öt területen több mint 1300 szempont alapján kellett a ZHCS-nak megfelelnie. A CREVAL második fázisát jelentő, éles lövészettel egybekötött komplex harcászati gyakorlat a „Bátor Harcos” elnevezést kapta, és csaknem három napig tartott. A gyakorlatban ötvöződtek a hagyományos és aszimmetrikus hadviselésre jellemző incidensek. Az incidenslistát az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) főnökségeinek bevonásával úgy dolgozták ki, hogy mérni lehessen a kötelezően előírt szempontokat. Az ÖHP népes ellenőri állományának szabályos és következetes tevékenységét a NATO által delegált két főtiszt felügyelte.
Az ellenőrcsoport vezetője a gyakorlat végén kiemelte, hogy a gyakorlat a korábbi évek hasonló rendeltetésű hazai gyakorlatainál is komplexebb és bonyolultabb feladatot jelentett a végrehajtók számára. Nem csak összfegyvernemi, de összhaderőnemi együttműködési készségüket is bizonyítaniuk kellett, közben aktív manőverező tevékenységet kellett folytatniuk. Ennek ellenére jó és kiváló értékeléseket kaptak mind az öt területen, ami a korábbi évek eredményes CREVAL-jaihoz képest is előrelépést jelentett.
Az előírások alapján a gyakorlatnak nem kellett volna éleslövészeti mozzanatot tartalmaznia. A gyakorlattervezők azonban egy, a teljes zászlóaljat „megmozgató” lövészetet terveztek be a ZHCS-nak, amelynek során mindhárom harcoló század és a harctámogató alegységek is lehetőséget kaptak, hogy „éles” mozzanatban is bizonyítsák felkészültségüket. Harcukat kérésre a légierő „Gripen” típusú vadászbombázói támogatták, akik szintén éles lőgyakorlatra használták fel a lehetőséget. A CREVAL szempontjából „mellékes” éles mozzanat 96%-os ’kiváló” eredményére sem volt már példa nagyon régen a Magyar Honvédség történetében.
A modulokkal együtt több, mint 900 fős ZHCS körletmunkában, incidensekkel tűzdelt harcszerű előrevonás során, átkarolással kombinált támadás végrehajtásában, majd részleges feltöltés után újabb, váratlan feladat során kellett, hogy bizonyítsa felkészültségét. A harcolók nem teljesíthették volna sikeresen feladataikat, ha a harctámogató és harckiszolgáló-támogató, a híradó, a logisztikai és az egészségügyi elemek nem lettek volna a helyzet magaslatán. A térben és időben is kiterjedt tevékenységet „non-stop üzemmódban” vezette és irányította a modulok szaktisztjeivel megerősített ZHCS törzse, s a gyakorlatot egyre tapasztaltabban tervező és levezető dandártörzs teljesítménye is hozzájárult az eredményes megmérettetéshez.
Az MH legnagyobb idei kiképzési rendezvényét két alkalommal is meglátogatta Domján László vezérőrnagy, az MH ÖHP parancsnoka, míg Benkő Tibor vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke a „Bátor Harcos” utolsó napját tekintette meg.
A „Bátor Harcos” végét jelentő parancs elhangzása után nem egészen 3 órával a hajmáskéri vasútállomáson megkezdődött az első „katonavonat” berakása. A helyőrségekbe való visszaérkezés után egy héttel a 39-esek megkezdik felkészülésüket a balkáni és az afganisztáni hadszíntereken végrehajtandó misszióikra.
Forrás: bocskaidandar.hu
