cs, 08/09/2012 - 18:58
„Fagyi-törióra” és ajánló
Az ősi kínaiak már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát, mely hóból, jégből, tejből, gyümölcsléből és fűszerekből készült. Fogyasztották, édesen, sósan, savanyúan. A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára, Nagy Sándor élénkítő szer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt, míg Néró császár akár négyszáz kilométeres messzeségből is hozatott jeget, hogy elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagylaltkülönlegességet.
A döntő újítás Marco Polo korából származik, amikor is rájöttek, a fagylaltkészítő edényt le kell hűteni, ahelyett, hogy a jeget kevernék a masszához. A világ első nyilvános fagylaltozóját 1672-ben, Párizsban alapította Procope. Habár eleinte csak a nyári szezonban volt nyitva, és kizárólag citromfagylaltot árult, nagy népszerűségnek örvendett. Olyan történelmi alakok kedvenc helyei közé tartozott, mint Voltaire, Rousseau, Diderot, vagy Napóleon.
A hideg édesség sokáig csak a fejedelmi udvarok különlegessége volt, ám az 1700-as évek végén Párizsban már nyolcvanféle fagylalt és szorbet közül válogathattak a vendégek.
Magyarországon már a XVIII. században elterjedt nyalánkságnak számított a fagylalt, de akkoriban még inkább csak hideg nyalat-nak nevezték. A fagylaltgépek eleinte kézi hajtásúak voltak. A jéggel bélelt nagy tartályban forgott egy kisebb: ebben hűlt és keveredett a massza. Ehhez azonban az inasoknak fokozatosan tekerniük kellett a gép karját, és a gyerekek is beállhattak segíteni egy fagyi reményében. A befagyott folyók vagy a Balaton jegét szalmából bélelt veremben gyűjtötték - ez fridzsiderként a kész fagylalt tárolására szolgált. A magyar cukrászok fantáziájának és alkotó kreativitásának köszönhetően a magas minőségű hazai fagylaltkészítmények - legyen az vanília vagy egy még alig ismert, újdonságnak számító íz - helytállnak az európai uniós kihívások közepette is.
A kiváló mestereknek köszönhetően nálunk minden fogyasztó élvezheti a hűvös csemege sokoldalúságát és harmóniáját.
(forrás: wikipédia)
Helyi ajánlónk:
Debrecenben is létezik egy vérbeli kísérletező cukrász, aki mindig próbálkozik valamilyen első hallásra hihetetlen ízű újdonsággal.Csak párat említek meg a teljesség igénye nélkül: - homoktövis, - szilvapálinka, - gránátalma és a sós pisztácia.
A törzsvásárlók már tudják, hogy a klasszikusnak számító, állandó ízek mellett (csoki, vanília, puncs, citrom) mindig találnak egy-két újdonságot. Nagyon kedvelt ízek az étcsoki, narancsos csokitorta, mák, keleti csemege - ami túró fagyi mézzel és pirított szezámmaggal-, sajttorta, snickers, zserbó, sacher, zöldtea, karamell.
A városban talán egyedülállóként az Epreskert cukikban valóban SÓS ízű a pisztácia. Különlegesnek számít a homoktövis és a gránátalma, amik reformboltban kapható bio alapanyagból készülnek. Gyümölcsfagyijaikat mindig szezonális gyümölcsökből állítják elő. A fent említett ízeket megkóstolhatják mindkét debreceni üzletükben, a Csapó utca 6 szám, illetve az Epreskert utca 79 szám alatt, ahol reggel 7-től este 20-ig várják kedves vendégeiket.
Állítják, hogy a kísérletezéseknek nincs még vége, az ízek kavalkádja határtalan! Nagyon sok ötlet van még a tarsolyukban, a jövő évi szezonra is tartogatnak meglepetéseket!
Mi bizton állíthatjuk, mert kipróbáltuk.
Debrecen Portál Csapata
