Pénz, pénz, pénz
Amióta pénz van, az emberek azóta imádják és átkozzák. A pénz mágikus hatalmú tárgy, hisz egy fém- vagy papírdarabért szinte bármit meg lehet kapni. Közgazdaságilag persze egyszerűen csak általános csereeszköz, mit lehet ezen imádni vagy utálni? Mindazt, amit belelátunk és belevetítünk. Ha meg akarjuk érteni a pénz és ember viszonyát, természetesen az emberek egymáshoz való viszonyát és az emberek gondolkodását kell tanulmányoznunk.
Egy találó kísérletben azt kérdezték emberektől, melyik világban szeretnének élni:
A, ahol ők 50 000 dollárt keresnek, míg a többiek 25 000-et, vagy
B, ahol ők 100 000 dollárt keresnek, a többiek meg 250 000 dollárt.
A többség az "A" verziót választotta. Vagyis nem a többet, hanem az anyagi fölényt. A kísérlet rátapintott az ember lényegére. Miért sikeresebb a gazdag kopasz törpe, mint a daliás csóró? Azért, mert a birtokolt pénz mennyisége határozza meg a társadalmi hierarchiában betöltött pozíciót, a többiekre gyakorolt befolyást, azaz a hatalmat, és az eltartó képességet. Mindez csokorba szedve ez a szaporodási siker és túlélés képlete.
Természetesen a szaporodási sikeren túl valamivel el is kell tölteni az időt itt a Földön, és az emberek szeretik ezt élvezetesen művelni. Az unalomnál még a szenvedés is jobb. Az élet élvezetéhez szükséges kellék az agyi jutalmazó központ és ennek minőségi ingerléséhez kell sok pénz. Előbbi mindenkinek van, utóbbiért folyik a hajsza.
Egy vizsgálatban manipulálták a játékgép nyerési-vesztési esélyeit. Kezdetben hagyták a pszichopatákat sokat nyerni, így érthető volt a lelkesedésük. Azonban amikor már zsinórban veszíteni kezdtek, akkor is odaadóan játszottak tovább, mert a jutalom reménye erősebb volt, mint a folyamatos veszteség.
A jutaloméhség magyarázza a vásárlási kényszert, az élet habzsolását, a sikkasztókat, a nagy kockázatú pénzügyeket vállalókat és persze a bankrablókat.
Az emberek egy másik jelentős csoportja, akikben túlteng a büntető központ. Ők a garasoskodók, a fösvények, az ok nélkül is állandóan aggódók. Az ilyen embereknek van aztán bűntudata, amikor pénzt fecsérelnek egy fagyira, és életük legnagyobb döntése, amikor kéz alatt vesznek egy sezlont. Ők azok, akik rettegnek adósságba keveredni, félnek kölcsönadni, rémülettel gondolnak minden változásra, és a nyugdíjba menetelt az éhenhalás első fázisának képzelik.
A pénzhez való viszonyunkat mára kutatók hada vizsgálja, már csak azért is, hogy kifürkésszék, milyen trükkökkel lehet minket vásárlásra késztetni. Minden ember fejében van egy rá jellemző szabályok szerint működő mentális könyvelés. A mentális könyvelés arról szól, hogyan gondolkodunk a pénzről, a dolgok értékéről, a jövőnkről. A "könnyen jön, könnyen megy" elv szerint, ha lottón nyerünk pénzt, azt hajlamosabbak vagyunk elszórni, mint amit kubikolással kerestünk. Ennek az az oka, hogy mentális könyvelésünkben ugyanaz a pénzmennyiség megszerzésének módjától függően mást és mást jelent. Van tehát a várt bevételen túli "ajándékpénz", ami felelőtlen költekezést indíthat el, és van véres verítékkel áztatott pénz, amit nehezen adunk ki a kezünkből. Aki egy életre könyvel, az minden pénzt félre fog rakni "öreg napjaira". A könyvelési elveket meghatározzák az otthon tanultak és a racionális(nak ható) érvek. Lehet valakinek elv, hogy inkább ritkábban, de csak márkás cuccot érdemes venni, mások meg azt gondolják, a használati érték számít nem a presztízs. Vannak, akik a táplálkozást tartják a legfontosabbnak, mások meg ezen spórolnak, hogy divatos dolgokat vehessenek. A vásárlókat hipnotizálja, ha valaminek az ára 590 és nem 600.
Alapvetően irracionális a viszonyunk a pénzhez, ugyanis a fejünkben sokféle pénz van. Gazdasági értelemben a pénz csak egyfajta pénz lehet, lelki értelemben azonban forrásától és elköltési módjától függően más-más kategóriába tartozó pénzek vannak.
A költéshez, kockázathoz való viszonyunkat alapvetően befolyásolja, mennyire vagyunk optimisták vagy pesszimisták, mennyire bízunk önmagunkban és másokban. Az optimista azt gondolja, majd jön valahonnan megint pénz, a másokban megbízó ember gondolkodás nélkül fizet. A pesszimista azon szorong, hogy nem lesz majd utánpótlás, és a bizalmatlan mindenhol átverést szimatol.
Az emberek hajlamosak azt gondolni, mások is úgy gondolkodnak a pénzről, mint ők.
A pénzhez való józan viszonyt nem könnyű kialakítani, hiszen a pénzzel való bánásmódunkban benne van egész személyiségünk, múltunk, rejtett vágyaink.
forrás:
