A középkori és az újkori vendéglátás
A vendéglátás a középkorban tovább fejlődött. Manufaktúrák jelentek meg és egyre több minden jutott a köznépnek is.
A 12. századi középkorban az ételek már manufaktúrákban készültek, fogyasztás előtt pedig csak melegítették. Hamarosan már különböző vendéglők, éttermek, cukrászdák, teázók, leves konyhák és standok. Ezen kívül megjelentek a reggelizők és az éjszakai éttermek is. Az első virslis standot például a németországi Regensburgban nyitották meg, amikor a város kőhídját építették. Mivel a sok munkás volt, már nem tudták edényekben felszolgálni számukra az ételt, így fűszerezett kolbászokat sütöttek.
A városokba utazóknak több lehetőségük nyílt a választásra, hiszen már nemcsak egy kis falatozóba tudtak bemenni, hanem olyan helyre, ahova éppen kedvük tartotta, és azt 
és annyit ehettek, amit anyagi helyzetük megengedett. Az utazók fogadókba mentek, ahol viszont olykor órákat kellett várni a pirított kenyérdarabokkal szervírozott húslevesre, pörköltre, sültre. De, hogy addig se maradjanak étlen-szomjan, házi bort és kenyeret szolgáltak fel számukra. Ekkoriban a háziak és az utazók ugyanazokat az ételeket ették, nem tettek különbséget.
A vendégekben manapság étlappal is találkozhatunk, de ez sem volt természetes. Csupán 300 évvel később jelentek meg az első étlapok, amiről Goethe írt.
A középkor után az újkorban is folytatódott az éttermek fellendülése, különösen a konyhaművészet hazájában, Franciaországban. A mai értelemben vett éttermek az 1789-es forradalom után jöttek létre, mégpedig Franciaországban.
A francia forradalom után már a polgárok is jogot formálhattak a konyhai örömökre. Rengeteg képviselő érkezett Párizsba, azonban szerény körülmények álltak rendelkezésükre, hogy kollégáikkal együtt étkezhessenek. Idővel egyre jobban előretört a nemesség, az őket kiszolgáló személyzetet pedig az újonnan megnyíló éttermekben alkalmazták. Ezek száma 500-600 darabra nőtt a XVIII. század elejére.
A francia konyhaművészet tulajdonképpen ekkor élte virágkorát, mindenki, aki valamilyen különlegességre vágyott, az étterembe ment.
Az étterem elnevezés természetesen nem lóg csak úgy a levegőben, mint minden más, ez is származik valahonnan. Elsőként a Boulanger nevű francia erőleveseket kínáló kifőzde használta. Egy évkönyv szerint 1775-ben már szolgáltak fel különféle krémeket, leveseket rizzsel, vagy tésztával, tojást, makarónit, csirkét, kandírozott gyümölcsöket, kompótot, és más étvágygerjesztő ételeket.
Ezekben az időkben a nők nem tehették be akárhova a lábukat, ilyenek voltak például az angol klubok. A kifőzdékbe, vagy hasonló helyekre azonban ők is betérhettek és bátran hódolhattak az asztali örömöknek, akárcsak a férfiak. Nem kellett zavartatni magukat, nyugodtan ehettek kézzel és még csámcsoghattak is.
Jellemző volt a magas díjszabás is, de csak az előkelő éttermekben, ahová a nemesek és gazdag, tehetősebb emberek jártak. Más szálláshelyeken ennek töredékéért is étkezhettek a vendégek.
Manapság rengeteg étterem és étkezde között válogathatunk. A világunk felgyorsult és megváltoztak az étkezési szokások áraikkal együtt.
Forrás: Sápex Duett Kft.
http://www.debrecen-portal.hu/partnerek/s%C3%A1pex-duett-kft
